Válogatta és szerkesztette Bényi Csilla
Ebben az összeállításban a Bercsényi 28-30-ban és más kiadványokban megjelent, különböző műfajú írások alapján kívánjuk felvázolni az újság 25 éves történetét. A szövegeket nem feltétlenül a készülésük idejének sorrendjében közöljük, hanem az alapján, hogy melyik időszakról szólnak. Nem volt célunk egy teljes cikk-gyűjtemény összeállítása a Bercsényi 28-30-ról, ezért csak olyan írásokat, illetve írás-részleteket választottunk ki, amelyek alapján plasztikus képet kaphatunk a kollégiumi újság történetéről. A kihagyott szöveg-részek jelölése: […].
1963–1965
[…] Az irodalmi szakkör képviselője nagy feladatot igénylő kezdeményezést terjesztett az [aktíva] értekezlet elé: az irodalmi szakkör szerkesztése keretében létrehozna egy Diákotthonon belüli újságot, stencilezett formában Bercsényi 28-30 címmel, amely a Diákotthon életéből adna képeket, tájékoztatót az itt folyó munkáról. […]
(Aktívaértekezlet. [1963. október 30.] Bercsényi 28-30, 1963/1. sz. 6. o.)
[…] Volt az akkori ÉKME-nek egy sokszorosító üzeme, amit a tanszékek foglalkoztattak. Meg volt a diákotthonban néhány ember, aki írogatott, és arra gondolt, hogy ezek az írások másokat is érdekelhetnek. És jó lett volna egy fórum is, amelyik a diákbizottság és a hallgatók között szorosabbá tenné a kapcsolatot – egy diákotthoni híradó, valami faliújság-pótló igénye merült fel. […] A kollégiummá válás ünnepére – közben ezt a címet is elnyertük – meg is jelent az első szám, kezdetleges technikával, stencilről húzva. A rajzok készítése rettenetesen nehéz volt technikailag. Aztán kéthetenként jöttek a számok – kezdetben. […]
(Kovács Ferenc: Szubjektív jubileum. Bercsényi 28-30, 1969/1–2. sz.)
A programunkat röviden lehetne összefoglalni: figyelemmel kísérni a kollégium életét, hangot adni a problémáknak, vitáknak, eredményeknek, másrészt a hallgatók írásait, rajzait, stb. közölni. […]
(Szerkesztőbizottság: Köszöntjük… Bercsényi 28-30, 1963/1. sz. 3. o.)
A legutóbbi D.B. ülésen foglalkoztunk a Bercsényi 28-30 szerkesztőbizottságának munkájával. A Diákbizottság nevében az elért eredményekért dicséretben részesítem a szerkesztőbizottság minden tagját és minden munkatársát, s további sikeres munkát kívánok!
(Marosi Miklós D.B. titkár: Levél a „Szerkesztőséghez”. Bercsényi 28-30, 1964/2. sz.)
[…] A következő számunkat már bizonyos változtatásokkal akarjuk készíteni. Nagyobb teret akarunk adni a szakmai résznek […]. És igyekszünk minél érdekesebbé, színesebbé tenni a lapot. Például új rovatot indítunk, emeljük a politikai cikkek színvonalát stb.
(Szerkesztőbizottság: A 11. szám elé. Bercsényi 28-30, 1964/8. sz.)
[…] Az egyetem KISZ végrehajtó bizottsága a Bercsényi 28-30 szerkesztőségét dicséretben részesítette az újság színvonalas szerkesztéséért és kiállításáért.
(Bercsényi 28-30. A Jövő Mérnöke, XII. évf. 17. sz. 1965. május 10.)
[…] Ebben az évben tartalmilag a már kialakult rendszert folytatjuk. De feltétlenül erősítenünk kell a politikai részt, s ehhez az ideológiai tanszékek segítségére számítunk leginkább. Egyre több helyet szánunk a szakmai jellegű cikkeknek, vitáknak, s rendszeresen ismertetünk hallgatói terveket rajzokkal, fotókkal. Minél több olyan kérdést szeretnénk felvetni, mely a kollégiumi és egyetemi vagy társadalmi érdeklődés középpontjában áll. […]
(Két éve. Bercsényi 28-30, 1965/7–8. sz.)
1966–1971
Rendszeres olvasóinknak bizonyára feltűntek a címlapon történt változások. Kollégiumi Lapok – a cím, az ÉKME KISZ Bizottságának Kollégiumi lapját, illetve lapjait jelenti: a mi „Bercsényi 28-30”-unkat és a Vásárhelyi Kollégium „Fórum”-át. A közös cím mögött a két kollégium szerkesztőbizottságának kiadványai jelennek meg. Az új cím és az új „gazda” lapunk tartalmi és formai megjelenésében nem hoz változást – továbbra is az eddigi szempontok alapján szerkesztjük újságunkat. […]
(Új „gazda”. Bercsényi 28-30, 1966/3–4. sz.)
[…] Az idők során a szerkesztő bizottság a következő állandó rovatokat alakította ki: egyetemi, kollégiumi problémák, tájékozódás (politikai, művészeti kérdések), szakma, írás (irodalmi próbálkozások), jegyzet (művészeti kritikák), humor és végül ez-az címszó alatt vegyes hírek. Frissen reagálnak az eseményekre, az egyetemi, kollégiumi problémák között valóban a legfontosabbakkal foglakoznak […] Színvonalasak a Bercsényi 28-30 művészeti kérdésekről írott cikkei, különösen a képzőművészeti kritikák. […]
A folyóirat külső formája nagyon szép, ízléses, utcai árusításnál is minden bizonnyal érdeklődést keltene. Ötletes, valóban művészi felvételeket, tehetséges grafikákat találunk minden számban. […] Sok munka árán készül egy-egy szám – éppen, mint a hivatalos folyóiratok. Döntő különbség azonban, hogy a cikkírás, szerkesztés a Bercsényi 28-30 szerkesztőbizottságánál nem foglalkozás, „csak” szenvedély. […]
(G. J.: Bemutatjuk: Bercsényi 28-30. A Jövő Mérnöke. XIV. évf. 12. sz. 1967. június 17. 5. o.)
[…] A kezdetben meglehetősen amatőr újság gyorsan „megkomolyodott”, s az 1966-71-es időszak már a lap első fénykorát jelzi. Jellegét ebben az időszakban az ideológiai viták és egyes konkrét társadalmi jelenségek elemzése-értékelése határozta meg.
A hazai reformszelek terében a „forradalmi ifjúság” létkérdéseit – és saját lehetőségeiket vitatják, keresik a Bercsényiben publikálók is. Ekkoriban a lap törekvéseit a korszerűsödő építés elvi és gyakorlati eredményeinek ismertetése mellett tehát (oktatás)politikai érdeklődés jellemezte. […]
(Bercsényi 28-30. Mozgó Világ, 1979/6 december)
[…] Az újság képanyaga mindig színvonalas. A címlapterv szellemes. […] A képszerkesztő hozzáállására vall, hogy minden szám képanyaga élményadó, változatos (fotó, montázs, rézkarc, fa- és linómetszet). […]
(EsÁ: Megjelent az új Bercsényi újság. A Jövő Mérnöke. XVI. évf. 3. sz. 1969. február 15. 2. o.)
1972–1979
[…] Az eddigi lapengedély megszűnésével megszakadtak azok a már kialakult folyamatos munkamódszerek, melyek eddig annyira jellemzőek voltak az újságra. Ennek, a saját kategóriájában nagy múltúnak mondható lapnak megjelenési lehetőség után kellett néznie. Az energiák jórészt elpazarlódtak, mire szerencsére megjött a kar (BME Építészmérnöki Kar) segítsége és az egyszeri megjelenési engedély. […] Át kellett állni egy olyan tartalmi vonalra, amelyet a késés már nem tesz időszerűtlenné. Ez a friss kollégiumi események és kari hírek tárgyalásának elmaradását eredményezte. Előtérbe kerültek az általánosabb problémák. […] Mindezek kiküszöbölésére történt az a lépés, hogy az újság a kari KISZ lapja lett. A megjelenési problémák így megoldódni látszódnak. […]
(Jelentés a BME Építészmérnöki Kara Rózsa Ferenc kollégiumában szerkesztett „Bercsényi 28-30” szerkesztőbizottságának az 1972/73. tanévben végzett munkájáról [kézirat])
[…] Ami rögtön feltűnik az, hogy a lap szépirodalmi és képzőművészeti anyaga szinte eltűnt. Nincsenek megszokott helyükön a rajzok, fotók, novellák, versek, hírek, kritikák, tudósítások. Úgy tűnik a lap munkatársai kifejezetten a lap szakmai oldalát szeretnék mutogatni. […]
(EsÁ: Itt az új Bercsényi. A Jövő Mérnöke, XXII. évf. 7. sz.1975. március 1.)
[…] Egy rövid várakozó-útkereső periódus után, 1973-tól határozottabb koncepció, az építészet iránti nagyobb érzékenység jellemzi az újságot. Ez idő tájt éledtek újra a Bercsényi-kör mellett a többi kollégiumi csoportosulások is, köztük a legjelentősebb, a Bercsényi Klub is, melynek kiállításai, filmvetítései, zenei és irodalmi programjai egy kialakulóban lévő művészeti műhelyre utalnak.
A közös munkára szerveződő egyre határozottabb szakmai irány gyorsan megtalálta azokat a progresszív csoportokat, személyiségeket a szakmán belül, melyek meggyorsították ezt a folyamatot (Miskolcon a Plesz-Bodonyi-Ferencz-csoport, Pécsett Csete és köre, Pesten Janáky és Koszorú, valamint Nagy Bálint csoportjai).
A Bercsényi 28-30-ban olyan friss építészetelméleti és -kritikai tanulmányok jelentek meg, melyektől mindaddig mentes maradt az évtized szakmai közélete. Hézagpótló volt a 60-70-es évek nagy építész egyéniségeinek, legfontosabb irányzatainak eredeti dokumentumok alapján történő bemutatása. Fórumává lett a hivatalosan nem, vagy alig elismert előremutató kezdeményezéseknek; megjelenési lehetőséget biztosított a hazai szakmai élet akadémikussága miatt perifériára szorult alkotók számára. […]
(Bercsényi 28-30. Mozgó Világ, 1979/6 december)
Az ülésen [Egyetemi Bizottsági ülés a kari lapokról] többek között szó esett a Bercsényi 28-30 című kiadványról is. Megállapították, hogy szakmai magazin, ugyanakkor egy-egy építészkari oktatási, kollégiumi kérdést is a tollára tűz. Színvonalas, ötletdús szakmai és közéleti cikkek vannak benne. Ugyanakkor egy körül nem határolt, főként szakmai elithez kíván szólni. A környezet realitásait néha fintorogva fogadja el, de ugyanakkor reális módosítási javaslatot nem ad. Politikai hatása összetett. Színvonalas, igényes szakmai munkára nevel, ugyanakkor teret ad a polgári gondolkodásmód elemeinek.
(Kari Papír, 1976. 20. sz. december 14.)
A Bercsényi 28-30 szerkesztőgárdája nemrégiben Kiváló Kollégiumi Közösség lett. Tevékenységük szerteágazóbb, több mint lapszerkesztés. Ez a közösség amellett, hogy létrehozza a kiadványt, előadásokat szervez, amelyek tulajdonképpen a számok kiegészítésére szolgálnak, illetve a következő szám szerkesztésének alapját képezik.
Nagy Sándor szerkesztő: Általában olyan témákkal, elméleti problémákkal foglalkozunk, amelyek nem, vagy nem elegendő súllyal szerepelnek a tananyagban, noha nagy érdeklődésre tartanak számot. […]
– A kiadvány jelenleg alapjában szakmai jellegű. Mióta van ez így?
Nagy Sándor: Hat évvel ezelőtt Noll Tamás volt a főszerkesztő, ő vetette fel, több értelme lenne egy ilyen lap összeállításának. Ez nem ment könnyen, hosszas huzavona előzte meg. Féltették a kiadványt attól, hogy elvész a kollégiumi jellege, aminek hagyományai voltak. […]
A témák között szerepelnek hosszabb távú kollégiumi problémák is, úgyhogy a kollégiumi jelleget is meg tudtuk tartani. […] Talán nem szerénytelenség azt mondani, hogy a lapot számon tartja a szakmai közélet. Egyébként – azt hiszem – egész munkánknak az a lényege, hogy erős az információcsere a végzettek és a még itt lévők között. Egy sor olyan információhoz jutunk ezáltal, amit az egyetemi évek alatt nemigen szerezhetnénk meg máshonnan. Az anyagok egy részét is már végzettek írják. […]
– Igaz, hogy az egyik szám azóta ajánlott olvasmány lett?
Nagy Sándor: Úgy tudom, Vámossy Ferenc az általa vezetett féléves kurzuson javasolja elolvasni a Robert Venturival foglalkozó számunkat. Nagyobb visszhangja volt még annak a kiadványnak is, amelyben Magyarországon addig még nem publikált fordításokat közöltünk a szovjet konstruktivistákról.
(cs. á.: A Bercsényi 28-30 valami komolyabb… A Jövő Mérnöke, XXVI. évf. 33. sz. 1979. november 16.)
1980–1988
A szerkesztőség tevékenysége nemcsak a kiadványok megjelentetésére korlátozódik; egy alkotó közösséget jelent, mely kiállításokat, koncerteket, előadássorozatokat, nyári táborokat szervez, pályázatokat ír ki, vitákat tart, felhasználva azt a lehetőséget, melyet az építészmérnöki kar kollégiuma biztosít: szervezett keretek közt önálló csoportok létrejöttét. […]
(Bercsényi 28-30. Kari Papír, 1983. 24. sz.)
[…] Taksás Mihály: […] építészetelméleti fordításokat, később tanulmányokat közölt [a Bercsényi 28-30], melyek a hazai szakirodalomban elsőként hoztak híreket az orosz avantgárdról, vagy a 70-es évek építészetéről… Bemutatta az Atelier Sialt, és általa egy csehszlovák építésziroda mindennapjait. Vagy: Albertit, Kurokawát, Makoveczet. Miután megindult a MÉSZ (Magyar Építőművész Szövetség – a szerk.) lapja, a Magyar Építőművészet, a mienk úttörő jellege háttérbe szorult, hiszen kiadványaink minősége, nyomdai átfutása nem vehette fel a versenyt a MÉSZ-ével. Az évi négyszeri megjelenés kétszerire csökkent. […]
A mellékletekhez felelős kiadót mostanában az egyetemen kívül kellett keresnünk. Amikor Kurokawa, a híres japán építész jött Magyarországra, az ÉVM (Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium – a szerk.) vállalta magára a kiadást, és a nyomdai költségeket […]. A Makovecz-számnál a Népművelési Intézet volt a felelős kiadó. 1978 előtt egyébként volt egy időszak, amikor az egyetemi KISZ volt a mecénás, mint más diáklapoké, de ezek a teljesen szakmai kiadványok – logikusan – nem tartoznak a hatáskörébe. […]
– Más?
–1898-ban indították az akkori építészhallgatók periodikájukat, Megfagyott Muzsikus volt a címe. 1974-ig 29-szer jelent meg. Olyan antológiát szeretnénk összeállítani a több mint 1200 oldalból, mely bemutatja […], min derültek elődeink. […] Előkészületben: Aldo Rossi, Leon és Robert Krier, Lucien Kroll, Alternatív építészet, a Nemzeti Színház története. Tervezzük továbbá jól sikerült diplomatervek kiadását. […]
(kt: Volt, van, de lesz-e Bercsényi 28-30?! A Jövő Mérnöke, XXXII. évf. 7. sz. 1985. március 8.)
[…] A hetvenes évek végétől a Bercsényi 28-30 az építészeti témájú írások mellett egyre nagyobb teret szentelt a kollégiumi klub bemutatóihoz kapcsolódó tanulmányoknak. Már nem a hallgatók, hanem a kiállító művészek alkotásai illusztrálták a kiadványt. Művészettörténészek – közöttük Németh Lajos, Hegyi Lóránd, Beke László, Bán András – elemzései jelentek meg az egyes kiállításokról, illetve a művészek saját írásai is helyet kaptak a lap hasábjain. Olyan publikációk tették mára nélkülözhetetlen forrássá a lapot, mint Erdély Miklós előadása A kalcedoni zsinat emlékére című environment-jéről, amelyet a Bercsényi Klubban, 1980-ban mutatott be, Pauer Gyula pszeudo-manifesztumai és Hajas Tibor Virrasztás című performanszának fotókkal is illusztrált leírása és szövege. Ez volt a művész performansz-szövegei közül az első, amelyet publikáltak. A Bercsényi 28-30 közölte elsőként magyarul Hajas Performance: A halál szekszepilje című írását. Ezen publikációk jelentőségét mutatja, hogy Hajas írásainak eddigi legteljesebb kiadására csak évekkel később, 1989-ben került sor, a Papp Tamás szerkesztésében megjelent Szógettó című kötetben. (Papp Tamás [szerk.]: Szógettó. Válogatás az új magyar avantgarde dokumentumaiból. Jelenlét. 1989/1-2.)
Az 1980-ban, a kollégiumban megrendezett hetvenes évek képzőművészetét, illetve építészetét bemutató kiállítások anyagát a lap szerkesztőinek sikerült önálló kiadványként – kiállítási katalógusként – is megjelentetniük. (Bercsényi Klub. 1980; 70-es évek építészete. 1980/2 melléklet)
A nyolcvanas években a kiadvány megjelenése egyre inkább esetlegessé vált. 1980-ban még sikerült két számot kiadni, a következő viszont csak 1984-ben jelent meg, amely összefoglalta az 1980–1982 közötti időszak eseményeit. A kiadói, szerkesztői munka azonban nem szünetelt, sorra jelentek meg az építészeti forrásmunkák [...], katalógusok [...] a Bercsényi 28-30 kiadásában, egészen 1988-ig. Ebben az évben jelent meg a lap utolsó száma is, amellyel nemcsak a kollégiumi újság, hanem az ugyancsak 1963-tól működő Bercsényi Klub története is lezárult.
(Bényi Csilla: A Bercsényi 28-30 című kiadvány repertóriuma. Ars Hungarica, 2002. 2. sz.)
